Itt van mindjárt Rajmund, a pásztorkutya-póniló keverék. Ő speciel nem könyörög. Elvárja, hogy tudd, ha odaadtad neki a vacsit, akkor vonulj vissza és foglalkozz a magad dolgával. Legközelebbi tali, majd ha kiürült a tál.

Ezzel meg is kaptad Rajmund teljes használati utasítását, másra nincs is nagyon szükséged, mert Rajmundot amúgy kenyérre lehet kenni. Simogathatod az alig füle tövét (hogy lehet egy ekkora kutyának ilyen picike füle?) vagy a méretes szelet bundáskenyérre hajazó tappancsát, de bandukolhatsz is vele komótosan, mélázva a világ dolgairól, nem kell aggódnod, hogy a menetszél letépi rólad a lajbit. Ha pedig megáll, megállsz te is, mert azt hiszed, kikötöttek egy stop táblához.

Egyedül olyankor gyorsulnak fel az események, amikor biciklis húz el, de egy érdeklődő felugrási kísérlet után ők is az elfeledett múlt részévé válnak.

Ha egy szóban kellene megfogalmaznom, hogy mi vár rád, ha összebútorozol Rajmunddal, az a szó a „Nyugalom” lenne.