„Jella 3 hónapja van velem

Kezdetben, mint ahogy elneveztük, egy kis kúszó bab volt, aki csak kúszva volt képes közlekedni, a rendes járás helyett. Lelapult a földre vagy összekuporodott. Ki tudja hogyan tartották és mit tettek vele korábban a gazdái (?!), mielőtt a gyepmesteri telepről átkerült a menhelyre, de az biztos, hogy végtelen félős, mindentől és mindenkitől megijedő fiatal kutya lány. Kiszámíthatatlan, hogy mire hogyan reagál. Van, hogy bújik, játszik, aztán valamitől átvált félősbe, menekülősbe, esetleg ugatósba is.

Az elmúlt időben nagyon sokmindenben változott. Elérte, hogy játszon vele Messi és Folti és engem is gyakran hív., hogy fogócskázzam vagy apportírozzak vele. Elkezdte önállóan is felfedezni a területet , az állatokat és sikerült a vízzel is megbarátkoznia. Nagyon cuki, ahogy pancsol. Jó látni, hogy mennyire felszabadultan élvezi a mozgást. Egyre többször kerülnek elő a fülei a lesunyásból és egyre gyakrabban látszik, hogy boldog.

Idegenektől még mindig retteg. És szerinte rajtam kívül mindenki idegen. Néha én is. Olyankor ki sem jön és ki sem hívható a helyéről.

Elkezdett ugatni. Mindenkit, aki az utcán mozog. Mondtam is neki, hogy most átesett a ló túl oldalára és hogy ez azért sok, egyáltalán nem elvárás, hogy ezt tegye. Ez még egyeztetés alatt van köztünk.

Reggel, ébredéskor bújik hozzám, aztán menekül, amikor meglátja pl a hámot. Ez nehéz most. Nem lehet tudni, mi a kapcsoló gomb nála, de elég, ha csak látja valahol a nyakörvet, hámot, pórázt, már menekül.

Úgy latom, jót tesz valamelyest az önbizalmának, hogy a 9-ből egy kölyök, Lior, itt lakik még velünk pár hétig. Egész jól kijönnek, játszanak, illetve együtt tanítom őket, ami könnyebbség Jellának.

Rengeteget változott Jella az elmúlt három hónapban, de nyomasztóak a visszaesései és nyilván neki sem egyszerű még Jellának lenni. A világ még sokkal nagyobb, mint ő, és sok félelmetes, ijesztő dolog van benne a számára.”