Dylan itt maradt a menhelyen, Dala nélkül. Egyrészt jó, mert a tesó már szuper helyen van 🙂, de Dylan egyedül maradt. Picit félősebb, de a kezdetekhez képest már határozottan bátor. Olyan kis csodás kincs ő is, mint megannyi társa a menhelyen.
Amikor ketten picit kimegyünk sétálni, ücsörögünk együtt a fűben, Dylan még hempereg is egy sort, no meg persze szimatolgat, begyűjt minden izgalmas információt, amit mi emberek fel sem foghatunk.