Ez a két apró tacskómix egy teljes hétig kóborolt, bizonytalanul, menedék nélkül. Nem engedték el egymás mancsát akkor sem, amikor féltek, fáztak, és nem tudták, hová tartoznak. Pár napja végre biztonságba kerültek a menhelyen – de a rácsok mögött nem ez az otthon, amiről egy kutyus álmodik.

Még nem tudunk róluk sokat, csak azt, ami igazán számít:

bújósak

kedvesek

emberközeliek

és egyszerűen ellenállhatatlanok

Minden érintésért hálásak, minden kedves szóba belekapaszkodnak… csak egy meleg helyre, egy ölelésre, egy esélyre vágynak. Legnagyobb álmuk, hogy együtt maradhassanak.

Sürgősen gazdit vagy ideiglenes befogadót keresnek, hogy ne a hideg menhelyi éjszakák legyenek az első biztonságos napjaik emlékei.

Ha nem tudsz segíteni, kérjük, oszd meg – lehet, hogy pont nálad látja meg őket az, aki hazaviszi őket együtt.