Adolf
„Nekem inkább Dolfi, vagy még inkább Ady. Mondjuk nem költő, de bizonyos érzékeid vagy inkább érzékszerveid azért meg tudja érinteni, vagy inkább rágni ha akarja Jó, […]
„Nekem inkább Dolfi, vagy még inkább Ady. Mondjuk nem költő, de bizonyos érzékeid vagy inkább érzékszerveid azért meg tudja érinteni, vagy inkább rágni ha akarja Jó, jó, ez csak vicc volt
„Kissé” alulszocializált más kutyákkal szemben, de a minap egy eset azt bizonyította, hogy nem reménytelen. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a feszülő póráz Nála is csak ráerősít az esetleges agresszióra. Ugyanis egyébként egy tündérpofa. A hónak, egy játékkötélnek, egy labdának, (a kezednek ), úgy tud örülni, mint egy kisgyerek. Életvidám, kíváncsi, borzasztóan kedves az emberekhez, szófogadó, és általában simán tiltható. Ettől függetlenül az említett hiányos nevelés miatt inkább egyedüli kutyának ajánlanám, annak viszont tökéletes: felvidít ha szomorú vagy, melléd bújik ha beteg vagy, netán fázol, és olyan okosan tud nézni, hogy bármilyen tudományos teóriat megvitathatsz Vele. Társad lehet sportban, pihenésben, alvásban, játékban, tudományokban. Mi kell még?
A múltja valószínűleg nem volt felhőtlenül boldog, de ez a kutya mégis töretlen optimizmussal néz a szemedbe, bizalommal fordul feléd – igazán megérdemelne egy hasonló attitűdökkel rendelkező Gazdit. A tökéletes kutya mindenkinek mást jelent ugyan, de biztos vagyok benne, hogy Adolf az lehetne valakinek.
Pórázon egész szépen sétál, a kezdeti állandó harckészültsége mára alábbhagyott, legutóbb már pl. Rajmund mellett is szépen, nyugodtan sétált el pár méter távolságban. Ennek értekéből mit sem von le az, hogy Rajmi mellett az emberek többsége is ugyanígy tesz, csak mihamarabb legyen egy tisztességesnek mondható 20-30 méterre Tőle A cicák kicsit idegesítik, de ez szerintem mindenkivel megesik
Gyere, látogasd meg ezt a szuperkutyát és hagyd, hogy mosolyt varázsoljon az arcodra”