Van nekünk egy csomó apró sormintánk.

Még nem tudjuk, kisfiúk vagy kislányok, azt sem, milyen lesz a természetük.

Azt viszont igen, hogy rossz helyről jöttek. Egy bezárt sufni mélyéről, ammóniaszagból, sötétből. Onnan, ahonnan egyetlen kölyöknek sem szabadna indulnia.

Azt tudjuk róluk, hogy gyerekek. Kölykök. Kiskutyák.

És hogy nagyon-nagyon kell őket szeretni.

Már túl vannak a féregtelenítésen, hamarosan megkezdik az oltási programjukat. Egyelőre még gyógyul a lelkük, tanulják, hogy a világ nem csak rossz lehet.

Megnézni viszont már most is meg lehet őket – mert rettenetesen helyesek.

Hamarosan gazdikereső státuszba lépnek.

Addig is az lenne a legjobb nekik, ha otthoni környezetben javulgatnának, csendben, biztonságban, szeretetben… hogy megnyugodjon a kis lelkük.

Addig is ha támogatnád a hetek bandáját…